Kissé más látásmód. további Interjúk

Kissé más látásmód

Johnston, John Gépies látásmód A látásról és a vizuális kultúráról vallott jelenkori nézeteinket behatároló hagyományos ellentétpárok közül az ember-technika ellentéte a legelterjedtebb és talán a legkártékonyabb. Paris, A gépies látásmód az én szóhasználatomban az interakcióban lévő gépekből és ember-gép rendszerekből álló környezeten kívül feltételez egy dekódolt percepciós mezőt is, amely — függetlenül attól, hogy a szóban forgó gépek hozták-e létre vagy sem — csakis e gépekkel összefüggésben nyeri kissé más látásmód teljes értelmét.

A gépies terminus természetesen Deleuze-től származik. Capitalism and Schizophrenia. Brian Massumi Minneapolis, Paris: Éd. De Minuit, Deleuze és Guattari két ellentétes folyamatot különböztet meg: instabil pillanatokban, azaz ha egy funkcionális egyensúlyi helyzetben változások következnek kissé más látásmód, a fix kódok alóli felszabadulásról vagy ahogy ők fogalmaznak: deterritorializációról beszélünk; de a másik oldalról közelítve a kapcsolatrendszer a fentivel épp ellentétes irányú rétegződési folyamatokat mutat, melyek redundanciával és új fix kódok kialakulásával, vagyis reterritorializációval járnak.

Polan, Dana Minneapolis, Paris: éd. Magyarul egy részletét ld. Deleuze — Guattari: Kafka Tótfalusi Ágnes ford. Felvetődik a kérdés, hogy a fenti fogalmi séma felhasználható-e a látás és az összetett vizuális folyamatok leírására?

A felemelkedés tünetei

A művészet nyilvánvalóan kissé más látásmód az észlelés deterritorializálását, a látott dolog, sőt a látási folyamat mindennemű kontextus vagy cél alóli felszabadítását. Bármire szolgáljon is ezek után a művészet, hyperopia myopia astigmatizmus vagy reterritorializáláson megy keresztül. Ám miközben Deleuze és Guattari utalnak a deterritorializált észlelésre, amit a Mi a filozófia?

Ennek ellenére Deleuze írásaiban helyenként, különösen a Francis Bacon festészetéről írt monográfiájában és a filmről írt kétkötetes tanulmányában mintha valami nagyon hasonlóról lenne szó. Deleuze nyomán és teóriája kiterjesztésével azt homályos látás szédülés zsibbadás, hogy a gépies látásmód nem egyszerűen gépekkel vagy gépek útján való látás — hanem inkább dekódolt látás, az észlelés gépekkel összefüggő átalakulása, aminek szükségszerű velejárója egyben a rekódolás.

De még mielőtt Deleuze-höz fordulnánk, Paul Virilio The Vision Machine című írását szemügyre véve rávilágíthatunk, miért van szükség erre a megkülönböztetésre és milyen természetű a velejáró kettős művelet.

Az érdekfeszítő, de sok tekintetben problematikus könyv fő témája a gépies látás, mégsem képes érdemi leírását adni annak, csak néhány jellemző hatását sorolja fel, mert megakadályozza ebben az emberit a technikaival szembeállító metafizikai örökség.

Rose, Julie Bloomington, Ind. Paris, Éd. Galilée, Virilio célja annak kimutatása, hogy kissé más látásmód háború és a film kölcsönös formálói és támaszai egymásnak mind a csatamezőn, mind a szomszédos térségekben, ahol a felszerelés beszerzése és — ahogy a hadszíntér kiterjed a társadalom egészére — a lakosság mozgósítása folyik. Camiller, Patrick New York, Virilio módszere eleve kizárja a vizuális képek esztétikai vagy filozófiai összefüggésekben való elemzését: azt, hogy olyan tárgyak lennének, melyek szemlélése vagy beható vizsgálata új felismerésekkel gazdagít.

Ehelyett az egyéb vizuális gyakorlatok és technológiák történetével állnak összefüggésben. De itt felmerül egy másfajta probléma.

Account Options

Míg Virilio, állítása szerint, képek segítségével vagy képekkel összefüggésben ír, példaként felhozott képáradatát valójában egy mögöttes katasztrófanarratíva tartja össze, mely a technológiai bűnbeesést taglalja, de anélkül, hogy megvizsgálná az állítás előfeltevéseit. A narratíva a természetes észlelés hosszú időszakával veszi kezdetét bár Virilio más sorrendben mutatja be a folyamatotmelynek történelmileg a teleszkóp és más vizuális műszerek feltalálása, valamint a természet matematizálása vet véget, mely Galilei nevéhez fűződik.

Az előbbi tény azzal a következménnyel jár, hogy fokozatosan elveszítjük a természetes észlelésbe vetett hitünket, az utóbbi viszonzásul egy másfajta igazságot mutat fel. Ennél is zavaróbb, kissé más látásmód ezek a vizuális műszerek a természetes észlelést kivonják az ember természetes kissé más látásmód képességeinek köréből. Meg kell hagyni, mindez egészen az első világháborúig nem okoz komoly problémát. Végül pedig, mivel a látást és az emlékezést a kép logisztikájának szolgálatába kényszerítették, a művészet egyre inkább saját halálának vagy eltűnésének problémájával foglalkozik.

Ha meg akarjuk érteni, hogy az emberi észlelés komputerizált gépekkel való szimulálása és ezáltal áthelyeződése miért vezet elkerülhetetlenül az észlelés logisztikájának végéhez s miért lehet ebből következően Virilio narratívájának logikus végpontjatudnunk kell, hogy a látógép Virilio szemében nemcsak az észlelést automatizáló technikai eszközt jelenti.

Mindez az új elektronikai hadszíntérrel továbbá a hangok és képek háborújávala titoktechnológia fejlődésével és az emberek megmenekítésének katonai kötelességével hozható összefüggésbe.

E különféle tendenciákban az a közös, hogy még jobban megrendítik a természetes észlelésbe vetett hitet, és ezzel felfokozzák a valóságelvet érintő válságot. Tagadhatatlan, hogy Virilio előszeretettel veszi egy kalap alá őket. Természetesen nem ő az kissé más látásmód és nem is az egyetlen, aki arra kissé más látásmód, hogy a modern technológia válságot idéz elő a természetes észlelésben.

Budapest: Osiris, Lukács Ágnes p. Lovitt, William New York, Kettőssége első látásra mintha megfelelne Deleuze és Guattari kettős, deterritorializációs és reterritorializációs műveletének, egy szimultán dekódolásnak és rekódolásnak.

Ám van legalább egy döntő különbség: Virilio elméletében az észlelés deregulációjának nincs pozitív oldala szemben Deleuze és Guattari deterritorializációfogalmávalnincs sem esztétikai, sem más pozitív értéke annak, hogy az észlelés kissé más látásmód a bevett kissé más látásmód fennhatósága alól.

Azt az ellenvetést tehetnénk erre, hogy ez pusztán azért van, mert Viriliót jobban érdekli a mozgás és a sebesség, az észlelési zavar és az ebből fakadó katonai előnyök, mint a technológia új vizuális következményei.

Bár ez jórészt igaz, a valódi probléma, mint már utaltam rá, az, hogy Virilio nem tud elszakadni az egységes természetes test fogalmától. Emiatt a technológiában csupán idegen és külsődleges protézist lát, ami beférkőzik a természetes testi képességek tartományába és csakis félrevezető, elidegenítő hatásokat hoz létre, amivel minden eddiginél fogékonyabbá teszi a manipulációra.

A deterritorializált szem Deleuze számára ezzel szemben az egységes természetes test nem szervek és biológiai funkciók egyszer és mindenkorra adott hierarchikus szervezete, hanem éppen az jellemzi, hogy a természetes környezet erőin kívül folyamatosan idomul és ettől módosul is azokhoz a társadalmi és technológiai kapcsolatrendszerekhez, amelyek szüntelenül körülveszik.

Nem kívánom itt összefoglalni azt a bonyolult folyamatot, amivel Deleuze és Guattari a test felépülését — különösen a különféle szervek szerveződését — leírja; most érjük be annyival, hogy az áramlások rétegződésén, a határok kialakulásán és a szervi funkciók alárendelődésén alapul. szemész helyének ára

Ahogy Deleuze a Francis Bacon — Az érzékelés logikája című könyvében rámutat, a test hierarchikus struktúrába szerveződése oda vezet, hogy a test alárendelődik egy racionális egónak — s valóban ez tekinthető az egó létfeltételének.

Ugyanakkor azonban a test organikus egységbe szerveződése homályba borítja, hogyan hatnak erők a testre és hogyan alkot a test más testekkel különböző kapcsolatrendszereket.

Összehangolt destratifikációs folyamatok például a test organizációjához vezethetnek, végső fokon pedig a Szervek nélküli Testhez, egy tiszta felszínként vagy korlátlan áramlások összességeként létező testhez.

Skizofréniában szenvedőknél valóban gyakran előfordul a test dezorganizációjától való félelem, de Deleuze, amikor látens rövidlátás a kifejezéseket használja, a dekódolt észlelésről is beszél.

Francis Bacon című könyvében, melynek alcíme Az érzékelés logikája, Deleuze abból indul ki, hogy egyetlen szerv — mely ez esetben a szem — kiszabadul a test szervezetéből, és így próbálja megérteni Bacon festményeinek, különösen a figuráinak rendkívüli intenzitását, melyek Deleuze szerint inkább közvetítik, mint ábrázolják a testre ható erőket; s így a test önnön testisége előli menekülési kísérletét jelképezik.

De nem kezeli a szemet állandó szervként. Amikor felszabadítja az ábrázolás vonalait és színeit, a szemet is felszabadítja az organizmus alól, állandó és minősített szerv-mivoltából: a szem virtuálisan sokfunkciós meghatározatlan szervvé válik, amely tiszta jelenlétként látja a szervek nélküli testet, kissé más látásmód az Alakot.

A festészet mindenhová szemet tesz: a fülbe, a hasba, a tüdőbe kissé más látásmód kép lélegzik…. Ez a festészet kettős meghatározása: a szubjektum oldalán felavatja a szemet, amely megszűnik szervesnek lenni, hogy sokfunkciós és átmeneti szerv váljék belőle; az objektum oldalán elénk tárja egy test valóságát, a szerves ábrázolás alól felszabadított vonalakat és színeket. Babarczy Eszter ford. Szembetűnő, hogy Deleuze könyvének borítóján Bacon több fényképes önarcképe látható, melyek nyilvánvalóan egy pénzbedobós fényképautomata fülkéjében készültek, és őrülten megtépázottnak és kifejezőnek tűnnek.

Ugyanakkor annak ellenére, hogy Bacon fényképekkel vette körül magát és csakúgy tobzódott egyrészt őrült, másrészt banális burjánzásukban, a festményei semmilyen kapcsolatban nem állnak velük. Deleuze egyrészt szemiotikai, másrészt esztétikai alapon magyarázza teljes elvetésüket: a fényképek vagy hasonlóság vagy konvenció, azaz analógia vagy kód útján működnek; egyik esetben sem kissé más látásmód látás eszközei, hanem ők maguk azok, amit látunk, és végül csak őket látjuk.

E tekintetben legalábbis Bacon biztosan egyetértene Virilióval. De ami még döntőbb, a festményektől eltérően, a fényképek nem képesek intenzív érzékelést létrehozni, vagy inkább nem képesek az érzékelésen belül különbségeket teremteni. Ez a különbség arra készteti Deleuze-t, hogy diagram formájában tárja elénk festészetelméletét — Van Gogh jellegzetes ecsetvonásai kézenfekvő példával szolgálnak — és a káosszal vagy katasztrófával való szükségszerű tusáját.

A téma már az Anti-Oedipusz egyik emlékezetes paragrafusában is felbukkant Turner kései festményei kapcsán, és most részletesen is kifejti.

Kissé más látásmód. további Interjúk

Vajdovich Györgyi ford. Mivel ezek a jegyek, ezek a vonások irracionálisak, akaratlanok, esetlegesek, szabadok, véletlenszerűek.

homályos látás, torlódás a fülben

Nem reprezentatívak, nem illusztratívak, nem narratívak. Még kevésbé kifejezőek vagy jelentéssel bíróak: ezek jelentésnélküli érzet-vonások, de zavaros érzetek vonásai […] Mintha a kéz szabaddá válna, és más erők szolgálatába lépne olyan vonásokat húzva, melyek már nem függnek sem akaratunktól, sem látásunktól.

Turner kortársait gyakran éppen ez a váratlanul előbukkanó világ nyűgözte le. New York, Összegezve tehát, Deleuze szerint a festménynek ahhoz, hogy festmény legyen, örökösen újra kell játszania ezt a katasztrófát. Így Bacon amikor a festészetet választja, azt a katasztrófát választja, amit csak a festészetnek, nem pedig a fényképezésnek kell mind megteremtenie, mind elhárítania.

optikai funkció látás

A képek gépies kapcsolatrendszere A filmművészet is produkál hasonlóan radikális dekódolási aktusokat. Kovács András Bálint Budapest: Osiris, A dolgoknak ebből az állapotából kiindulva meg kellene mutatni, hogyan tudnak tetszőleges pontokon kialakulni olyan középpontok, amelyek fix pillanatkép hatását keltik.

Figyelmesen megvizsgálva, az idézett szövegrészből kiderül, miért készteti a film gépezete Deleuze-t arra, hogy filmként vagy metafilmként fogja fel magát a világegyetemet, vagyis képek gépies kapcsolatrendszerének, az egyetemes változatosság állapotában, ahol a szubjektív észlelés kiváltságos esetei mindig a más képekhez fűződő változékony viszonyuk alkotta rendszerbe illeszkednek.

Minden kép »teljes terjedelmével« és »minden elemi részével« hat és visszahat a másikra. A percepció egy áttetsző fénykép, pillanatnyi megtorpanás vagy homályosság a kép közepén, ahol megtorpan vagy visszaverődik a fény. Pontosan az egyik kép kihatása és a másik visszahatása közötti hézag teszi lehetővé a percepciót.

miért romlott a látás?

A korlátozás és különbség mozzanata nyomán bekövetkező szubjektív észlelés ezért mindig limitált. Deleuze, miután meghatározta a filmes mozgás-kép három alváltozatát és mielőtt áttérne A mozgás-képet legnagyobbrészt kitevő egyedi példákrarátér arra a fajta érzékelésre, ami megfelel a képeknek az egyetemes változatosság adott állapotában. Ezt gáznemű percepciónak nevezi. A természetes percepció szubjektív állapotából azonban nem lehet ezt az objektív állapotot egyszerű ugrással elérni.

  • Gépies látásmód Kissé más látásmód.
  • Életünk kissé más megvilágosításból szemlélve / Tilla Ezo :-)
  • A látványvonalak íveltek
  • Gépies látásmód
  • Mi a látás plusz 1 25

Mert kissé más látásmód igaz, hogy a természetes percepció legalábbis ami a filmművészetet illeti előfeltétele, hogy a képek eleve az egyetemes változatosság középpont nélküli állapotában legyenek ugyanis a természetes percepció ebből az állapotból kissé más látásmód lea filmkép objektivitási vagy szubjektivitási fokáról nehéz pontos fogalmat alkotni. Ennek értelmében a helyszín objektív képe az, amit egy rajta kívülálló személy lát.

  1. Kissé más látásmód, Mindig a „mégjobb” a cél

Ám ez a definíció a legjobb esetben is csak átmeneti jellegű, mert a képkeretben látottak mindig újabb kissé más látásmód foglalhatóak, ami végül olyan fogalmakhoz vezet, mint a kamera-szem vagy kamera-tudatosság. Budapest: Európa, Mindkét irányzat az emberi szem mint érzékelő szerv viszonylagos mozdulatlanságát próbálja meghaladni: Vertov a montázs segítségével, a kísérleti film különféle technikákkal, mint például az ismétlés, újrafilmezés, hipergyors montázs és a feltördelés.

Tomlinson és Burchell, Graham New York, Pörczi Zsuzsanna és Takács Ádám ford. A modern városi életet teljesen gépi közegben bemutató Ember a felvevőgéppel képein megfigyelhetjük, hogyan variálja Vertov mind a képkeretet — amit egyrészt a mozgás megkülönböztető elemének tekint, másrészt annak az anyagfelületnek, amelyre rögzítődik a film —, mind a kettő összjátékát. Ugyanakkor legalábbis hihetőnek tűnik az az állítás Landow Bardo Follies című filmjére, ahol az égő celluloid végső képei mikroszkopikus buborékok szemcsés képeibe torkollanak, melyeket színes szűrőkön keresztül látunk, s így a különféle felületek interakciója érzékelhető, mintha csak a látható molekuláris határáig jutnánk.

Valószínűleg annál, hogy a kísérleti film ezen vagy más képei a nem emberi látásmód perceptuális jeleinek minősülnek-e, fontosabb az a tény, hogy mind a filmrendezők, mind Deleuze leírása annak tekinti azokat.

Mindenesetre Deleuze nem emberi percepciójával bezárult a kör és visszaérkeztünk Virilio látógépéhez. A puszta tény, hogy vannak gépek, az észlelés dekódolására és a perceptuális ismeretlen felderítésére késztet, és óhatatlanul lesznek művészek és filozófusok, akik utána is járnak a dolognak.

Az ennek nyomán létrejövő képek csupán virtuálisak, vagy pontosabban, statisztikaiak. De pontosan ebben az értelemben a látógép szempontjából oly fontos számítógépgrafikai technológiát felfoghatjuk úgy is, sőt talán úgy kell felfognunk, mint annak a molekuláris percepciónak a rekódolását, amit a hatvanas évek kísérleti filmművészete próbált létrehozni.

Az elektronikus kép Az elektronikus vagy digitális kép megjelenésével és a filmi mozgás-kép ezzel egyidejű deterritorializációjával és reterritorializációjával lassan kibontakoznak a Deleuze-i elmélet határai. A digitális kép deterritorializáció, mert a filmi képet megszabadítja hordozóanyagától, s kissé más látásmód olyan kommunikációs hálózaton belül mozgósítja, amelyben kissé más látásmód továbbítható.

Ugyanakkor azonban reterritorializáció is, mert a fény ahelyett, hogy közvetlenül egy kémiai megmunkáláson átesett felületre íródna be, információvá, matematikai adattá alakul, amelynek végtelen kicsi felbontása nyomán lehetségessé válik a valóság szintetizálása és újrakomponálása. Tomlinson és Galeta, Robert Minneapolis, Kovács András Bálint. Nem könnyű megválaszolni a kérdést. Mindazonáltal, ami a gépies látásmódot illeti, legalább az alapkérdés világosan megfogalmazható: az, hogy a percepció deterritorializálásáról beszélhessünk, feltételez egy elmozdulást a kapcsolatrendszer külseje felé, a territórium apparátusán túlra egy olyan zónába, ahol jó látás online képek a molekuláris látásmódhoz hasonlóan kivehetetlenné válnak, gyakran az elemek molekularizálása következtében.

A digitális képben azonban nincs semmi, ami a képen kívül lenne, csak a hatalmas telekommunikációs hálózat, amely hordozza és amelyben adatként megjelenik.

A digitális képnek mintha csak elektronikus bázisa lenne, hogy úgy mondjam, ami szemmel nem látható. Így a deterritorializáció legnyilvánvalóbb hatásaival feltehetően a vegyes média művészetben találkozunk, ahol a digitális kép a hordozóanyag, valamint régi, stabilabb kissé más látásmód ellenében hathat, továbbá a videóinstallációkban, amelynek a látási körülményei és konvenciói lehetővé teszik, sőt előmozdítják a deterritorializált vizuális hatásokat.

Igaz, a néző gyakran azonnal reterritoriálja is azokat mint privát esztétikai nyelveket. A digitális technológia korában azonban a vizuális deterritorializáció legnagyobb áramlatainak nem az ilyen hibrid vagy átmeneti formák adnak helyet. Ha igaz Virilio és mások feltételezése, miszerint a digitális technológia elkerülhetetlenül a virtuális valósághoz vezet és abban teljesedik ki, akkor talán ebben az irányban kellene vizsgálódnunk.

A holisztikus látásmód teljes hiánya - nuovaenergia.hu

Csakhogy eleinte a virtuális valóság egyenesen a gépi látásmód antitézisének mutatkozik, hiszen a nézés aktusát egy teljes egészében mesterséges vizuális világ elektronikusan szimulált élményével helyettesíti. Konkrétabban, a VR virtuális valóság gépezete azzal, hogy fotonokat sugároz közvetlenül a retinára, nem valamilyen látási élményt nyújt, hanem inkább lehetővé teszi, kissé más látásmód az emberi test egy technológiailag gerjesztett hallucináció terepévé váljon.

A teljes virtuális valóságban az egész érzékelő test egy olyan géphez kapcsolódik, amely csak szimulálja a külső ingereket. De a test egyidejű áthelyezésével és helyettesítésével a világ beomlik a gépbe, a szem pedig egy zárt kissé más látásmód működő látógéppé válik.

Mégis ebben áll a virtuális valóság egyedisége: mert bármilyen élményt nyújtson is végül, a paraméterek szüntelen igazodásával a folyamatosan fejlődő technológiához, a virtuális valóság részint a test teljes deterritorializálásához, részint a percepció teljes reterritorizációjához vezet.

A Mi a filozófia? A fordulatot az alulról építkező komputeres rendszerek megjelenése jellemzi az eddigi fentről lefelé történő építkezés helyett, valamint az erősen központosított és hierarchikus rendszerek háttérbe szorulása a decentralizált és erősen megosztott rendszerek javára.

Az ilyen típusú rendszerben a részek vagy rész-tárgyak a különbségek struktúráján keresztül kommunikálnak, szemben a reprezentációs rendszerrel, ahol kötött entitások vagy egészek a feltételezett hasonlóságon vagy azonosságon keresztül kommunikálnak. Deleuze, Gilles: Difference and Repetition. Patton, Paul New York, Paris: PUF, Az emberi vagy kissé más látásmód jellemző észlelés jelenlegi modelljei közül a komputációs elmélet abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a számítógépes technológia képes a vizuális információ előállítási módjának modellezésére.

De a kódolt bemenőjelnek még egy formális szimbólummanipulációs eljáráson vagy algoritmuson is keresztül kell esnie ahhoz, hogy a tűnékeny, kétdimenziós képsorok biztosította adatokból kihámozhatóak legyenek a világban előforduló sajátos alakzatok egy forgó test pontos formája, például. Lawrence G. Roberts ugyanitt dolgozta ki a hatvanas évek közepén az algoritmusokat a 3-D komputergrafika számára, amiből ez a munka merít. Így komoly akadályt gördítenek a látógép megépítésére irányuló erőfeszítések útjába.

rövidlátás csepp szemet

De a lényeg, hogy mindkét említett esetben a programozás olyan nem-lineáris, spontánul felbukkanó és önszervező effektusok kísérleti produktumává válik, melyek konvergálnak, illetve egybevágnak Deleuze filozófiájának alapvető vonatkozásaival.

Deleuze később Ilya Prigogine és Isabelle Stengers munkáján keresztül közelebbről is megismerkedett az önszervezéssel a fizikai és biológiai rendszerekben. Ezzel a fentről lefelé irányuló nézettel szemben az új alternatívák úgy fogják fel a látást, mint a világ egyik megtestesülési módját, vagy mint a világhoz illeszkedés rendszerét.

Humberto Maturana és Francisco Varela rendszerelméleti megközelítésében az észlelés bizonyos kioldó mechanizmusokat követő strukturális összekapcsolódás a környezeti aspektusokkal.

Míg Edelman számára az észlelés kissé más látásmód az emlékezet mindig kreatív újraleképezési aktus, Maturana és Varela szemében nincs lényegi különbség az észlelés és a megismerés között. Ennél is fontosabb, hogy egyik elmélet sem teszi függővé az észlelést egy centralizált, teljesen explicit világreprezentáció kialakításától, hanem olyan erősen megosztott részek vagy elemek együttes működéseként jeleníti meg, melyek sok esetben a környezetben és nem a szemben vagy az agyban találhatók.

New York,és Maturana, Humberto R.