Éleslátás kétéltűeknél

A gerincesek érzékszervei Bevezető A koponya érzékszervi tokjai a szaglóhámot, a szemeket és a belsőfület veszik körül l. Érzeteit az I. A gerincesek szemgolyója bulbus oculi — alapesetben éleslátás kétéltűeknél gömb alakú érzékszerv hólyagszem, Optikai elemei a szaruhártya cornea és a lencse lens. A pupillán belépő fényt az ideghártya fotoreceptorai csapok és pálcikák érzékelik.

Ingerületüket a II. A szemgolyó külső felszínét kötőszövetes burok képezi tunica fibrosa bulbi : elülső, áttetsző része a szaruhártya corneanagyobb része az ínhártya sclera. Utóbbihoz tapadnak a szemmozgató izmok, s fontos szerepe van a szem alakjának megtartásában is.

A szemgolyó belsejét a nagy víztartalmú üvegtest tölti ki. Képződménye a szivárványhártya irisz és a sugártest corpus ciliare.

Az irisz nyílása a szembogár éleslátás kétéltűeknél az egyes állatcsoportokban eltérő alakú. A sugártest a lencsét lencsefüggesztő rostokkal tartja. Az ideghártya receptorsejtjei a csapok és a pálcikák. Ezek a beérkező fénynek hátat fordítanak, azaz éleslátás kétéltűeknél retina inverz típusú. Ennek következtében az ideghártát elhagyó axonok annak üvegtest felőli felszínén futnak szedődnek össze, majd látóideget n. Ahol ez ered, ott a retinában nincsenek receptorsejtek: ez a vakfolt.

A közelében van az éleslátás helye, a sárgafolt.

Így látják a világot az állatok Pesthy Gábor Az élőlények jelentős része elsősorban a látás révén tájékozódik környezetében. Az, hogy látunk, és éleslátás kétéltűeknél látunk, több jelenségnek köszönhető: a fénytörésnek, visszaverődésnek, a fény színének. Az élőlények látása sok mindenben különbözik: alakfelismerésben, a színek érzékelésében, felbontásban és a térlátás képességében. Az utóbbi évek folyamán a kutatók egyre többet tudnak meg az állatok látásáról, és így sok tévhitet is sikerül eloszlatniuk. Kiderült például, hogy a kutyák és a macskák nem teljesen színvakok, mint korábban gondolták, valamint az is, hogy egyes rákok még a madarak látóképességét is túlszárnyalják.

Gerinces szem felépítése vázlatosan: a szemgolyó hosszmetszete A és frontalis metszete az A ábrán jelzett síkban B A vízben élő állatok szemének optikája a közeli tárgyakra, a légkörben élőké éleslátás kétéltűeknél a távoli tárgyakra fókuszált. Az ettől eltérő tárgytávolsághoz és az aktuális fényviszonyokhoz való alkalmazkodás az ún. A szemgolyóhoz ún. A belsőfül egy csontos és egy benne lévő hártyás labirintusból áll.

A hártyás labirintus zárt teret vesz körül, amely folyadékkal endolimfa kitöltött. Benne perilimfa található tehát ez veszi körül a hártyás labirintust.

A hártyás labirintus mechanoreceptor területei hangrezgéseket l. Ez utóbbi terület származéka a halak oldalvonal szerve. A felsorolt receptorterületek közül csak a csigavezetékhez érkezik látásjavító készülékek külvilágból az inger: ahhoz, hogy ez eljuthasson a hártyás labirintusra, a csontos labirintus falán két nyílás alakul ki: ezek az ovális és a kerek ablak.

A hártyás labirintus éleslátás kétéltűeknél üregei a zsákocska és a felette elhelyezkedő éleslátás kétéltűeknél. Az utóbbiból három, egymásra merőleges éleslátás kétéltűeknél ivjárat ductus semicircularis lép ki.

Ezeken egy-egy tágulat ampulla van. A zsákocska és a tömlőcske közötti összeköttetést egy rövid vezeték biztosítja. A hártyás labirintus alakjának megfelelő az azt magába foglaló csontos labirintus alakja is A belsőfül érzéksejtjei a hártyás labirintus megvastagodott részein találhatók. Az szerv érzeteit a VIII. A csontos A és a hártyás B labirintus alakja megfelel egymásnak a hártyás labirintus ábráján a zöld feliratú rész éleslátás kétéltűeknél hallásban, a narancssárga feliratúak pedig a térérzékelésben vesznek részt A szárazföldi életmódhoz való alkalmazkodásként a kétéltűekben megjelenik a középfül, s üregében dobüreg egy vagy több hallócsontocska.

Ezek kialakulása az arckoponya halakhoz képesti átalakulásához köthető részletesebben l. A dobüreget a dobhártya zárja le, s a fülkürt Eustach-kürt köti össze a garatüreggel. A dobhártya rezgéseit a dobüregben elhelyezkedő hallócsontocskák vezetik a belsőfül hártyás labirintusára.

Tartalomjegyzék

A dobhártya, illetve a hallócsontok megfelelő működéséhez az kell, hogy annak mindkét oldalán azonos légnyomás uralkodjon. A fülkürt járata nyitott vagy nyitható, így a garatban külvilágban uralkodó nyomás a dobüregben is előállítható.

Porcos fülkagylókkal merevített külsőfül jellemzően csak az emlősökben alakul ki. Ízérzékelésre alkalmas kemoreceptorok elsősorban a szájnyílás körül ajkakon, bajuszokonés a szájgarat üregben alakulnak ki. A bőrben mechano- kemo- és hőreceptorokat találhatunk.

A bőr, mint érzékszerv A bőr vagy köztakaró, mint a külvilággal közvetlenül érintkező szerv, igen nagy mennyiségű idegvégtestecskét receptorokat és szabad idegvégződést tartalmaz. Éleslátás kétéltűeknél receptorok elsősorban a hámalatti kötőszövetben vagy ritkábban magában a hámrétegben fordulnak elő.

A halak esetében a bőrben levő tapintó érzékszerveknek igen nagy a jelentőségűk, ugyanis nemcsak a testfelületüket érintő, hanem a távolabbi ingerforrás jelenlétét is képesek érzékelni pl.

Ez utóbbi, ún. A mechanoreceptorok a test felületén közel egyforma sűrűséggel elszórt érzéksejtekből állnak, csak éleslátás kétéltűeknél úszók és a testnyílások környékén, illetve a bajuszokon fordulnak elő sűrűbben. A víz áramlását és a vízben terjedő rezgéseket érzékeli.

Az érzéksejtek a mélybe süllyednek, a betűrődött rész a testfelszínnel közlekedő csőszerű szervvé záródik A cső belsejét kocsonyás anyag tölti ki.

Az érzéksejtek csúcsi felszínéről eredő nyúlványok ebbe ágyazódnak bele. A környező víz nyomásváltozásai a pikkelyeken nyíló és az oldalvonalszervekbe torkolló kis mellékcsatornák útján elmozdítják a csőben levő nyálkát és ezzel együtt ingerlik az érzéksejteket. A víz áramlásának érzékelése fontos a halak életében.

Albinizmus – Wikipédia

Éleslátás kétéltűeknél, vagy zavaros vízben élő halakban az oldalvonalszerv a térbeli tájékozódás kiemelkedően fontos szerve. A megvakított halak életműködése, tájékozódása, fajtársaik és ellenségeik felismerése alig szenved zavart, míg azok az állatok, amelyek oldalvonalszervét kiirtották, ez irányú képességeiket szinte teljesen elvesztik és néhány nap után elpusztulnak.

Halak oldalvonal szervének helyzete Afelépítése B és működése C A kétéltűek esetében is találunk a bőrben elszórt érzéksejteket, idegvégződéseket, amelyek atapintás és hőérzékelés szervei.

A hüllők köréből csak a myopia és myopia különbség sajátos hőérzékelő szerveit említjük. Ezek érzékgödrök gödörszervekamelyek az óriáskígyóknál az ajkak mentén labialis szerva viperáknál és a csörgőkígyóknál az orrnyílás és a probléma nézete szem között facialis szerv helyezkednek el: az infravörös sugarakat hőként érzékelve lehetővé teszik a melegvérű zsákmány éjszakai felkutatását A—B ábra.

Kígyók jellegzetes érzékszervei: a gödörszervek A, B és a Jacobson-féle szerv C A madarak bőrérzékelése a vastag tollazattól mentes bőrfelszínekre korlátozódik, így az emlősökhöz éleslátás kétéltűeknél kevésbé jelentős. Érzékszervekben leggazdagabb testrészük a csőr és környéke tapintás, rezgések érzékelése. Az emlősök bőre nagymennyiségű végtestecskét és szabad idegvégződést tartalmaz elsősorban a kötőszöveti rétegekben. Ezek mechanikai nyomás, rezgés és hő ingereket vesznek fel és elsősorban a szőrzettől mentes csupasz bőrben találhatók.

Speciális szőrszálak az ún. Mivel ezek érfala a szőrtüsző receptorokban gazdag falát hozzányomja a szőrszálhoz, annak legkisebb elmozdulása is érzékelhetővé válik l. A szagló organum olfactorium és éleslátás kétéltűeknél szervek A halak kemoreceptorait, a szárazföldi gerincesekkel ellentétben, nem lehet szó szerint ízérző és szagló szervekre különíteni, ugyanis mindkét esetben a vízben oldott vegyületek érzékeléséről van szó. A felosztás alapja az ingerforrás távolsága. Legtöbbször kontakt ízérző és távolsági szagló érzékszervekről beszélünk.

A kontakt receptorok a teljes testfelületen megtalálhatók, bár éleslátás kétéltűeknél a szájnyílás környékén, a bajuszokon, a száj- és a garatüregben, továbbá az úszókon koncentrálódik. Az ízekkel kapcsolatos vegyi ingereken kívül hőmérséklet-változásra is érzékenyek.

Bevezetés az állattanba

A távolsági kemoreceptor, a szaglószerv, az áramló víz által szállított vegyületek jelenlétét érzékeli. Az érzéksejtek az orrnyálkahártyában vannak, felületüket nyálkaréteg fedi. A szaganyagok először ehhez kötődnek, majd utána közvetlenül kapcsolódnak a szaglósejtek membránjaiban levő receptor molekulákhoz.

A halak orrürege, a magasabbrendű gerincesekével ellentétben, nem közlekedik a szájüreggel. Tulajdonképpen egy be- és egy kimeneteli nyílással bíró gödör. Belső felületét redők növelik. Az orrgödör fölé emelkedő, kis, billentyűszerű éleslátás kétéltűeknél a hal úszásakor a vizet az orrgödörbe tereli, így a víz folyamatosan átöblíti a szaglóhámmal borított területet. A kétéltűekre Amphibia az jellemző, hogy az orrjárat a éleslátás kétéltűeknél környezetet összeköti a szájüreggel, azaz a kétéltűeknek a halakkal ellentétben külső és belső orrnyílásuk is van.

A szájban érzőbimbók vannak, de ezek inkább tapintó, mint ízlelőszervek. A hüllőkben az orrüreg kialakulása során létrejön egy szaglóhámmal bélelt melléküreg is, amely később elszigetelődik az orrüregtől, s a szájüregbe nyílik. Ez az ún. Jacobson-féle vomeronasalis szerv, amelynek üregét folyadék tölti ki C ábra.

A teknősökben és a krokodilokban nem jelenik meg, a gyíkoknál és a kígyóknál azonban jól fejlett: utóbbi állatok a kiöltögetett, illatanyagokkal bevont nyelvüket vezetik e szerv szájüregbe torkolló nyílásába. A legtöbb madár Aves csak gyenge ízérzékelésre képes, kivételt a gyümölcsevő fajok között lehet találni. A madarak szaglása jellemzően gyenge. Kivételt képeznek pl. Ez előbbieknél a szaglás a tájékozódásban játszik szerepet.

Kísérletek szerint a galambok tájékozódását középtávon — kilométeres nagyságrendben — megzavarja a szaglóhám blokkolása.

Az ép szaglóhámú madarak képesek visszatérni származási helyükre, míg a szaglásukban korlátozottak éleslátás kétéltűeknél választottak repülési irányt Galambok középtávú tájékozódása: ép szaglóhámmala madarak éleslátás kétéltűeknél visszatérni származási helyükre Amíg a szaglásukban korlátozottak véletlenszerűen választanak irányt a kék pont a származási helyet, a piros pontok a szabadonbocsátás helyét jelzik, a sárga kör a származási helytől mért km—en belüli éleslátás kétéltűeknél jelöli Az újvilági keselyűk szaglása eléri a vadászkutyákra jellemző érzékenységet.

Akár néhány deka húst is több kilométerről képesek érzékelni akkor is, ha az pl. Az éleslátás kétéltűeknél Mammalia szaglása valamennyi szárazföldi gerincesé közül a legfejlettebb. A kifejezetten jó szaglóképességű, ún. Minél jobb szaglású az adott állat, annál nagyobb felületű az orrnyálkahártya, ill. Meg kell említenünk, hogy számos emlősben az ún. Ez jól látszik, amikor pl. Az emlősök ízérzékelése is igen fejlett.

Az ízérzékelés speciális, mikroszkópos dimenziójú receptorai az ízlelőbimbók. Legnagyobbrészt a nyelvben helyezkednek el az ún.

Navigációs menü

Az emberre jellemző differenciált, négy, ún. Az egyes fajok íz érzékelő képessége igen eltérő lehet; így pl. A látószervek organum visus A halak látószerve a szemgolyó bulbus oculiamelynek felépítése a gerinces sémát követi Fala három rétegből tevődik össze, benne ezen rétegek származékait, a fókusztávolságát változtatni nem tudó szemlencsét,valamint az üvegtestet találjuk.

A éleslátás kétéltűeknél legkülső rétege a rostos réteg tunica fibrosa bulbi. Ennek elülső, átlátszó része a szaruhártya és a hátulsó, fehéres része az ínhártya.

Az ínhártya felszínén tapadnak a szemmozgató izmok, hátulsó területéről lép ki a látóideg. Csontoshal szemgolyójának hosszmetszete vázlatrajzon a színezés a Nevének megfelelően erekkel dúsan átszőtt lemez. A szemlencse felé eső szakasza megvastagodik, és a sugártestet éleslátás kétéltűeknél — erről erednek a lencsét felfüggesztő rostok. Ugyancsak az érhártya származéka a halak legfontosabb távolság-alkalmazkodási, azaz akkomodációs szerve, a sarló alakú nyúlvány.

Ennek csúcsa rögzül a lencséhez. Nyugalmi állapotban, a többi gerincessel ellentétben, a lencse közellátásra van beállítva a vízben a látótávolság kisebb, mint a légtérben. Ha a hal távolabbi tárgyakra figyel, a sarlónyúlványban levő lencsevisszahúzó izom a szemlencsét a retina felé húzza. A tunica vasculosa elülső része a pigmentált szivárványhártya irisz. Ez kerek lyukat zár közre pupillamelynek átmérője halakban csak kismértékben változtatható. Az érhártya a halakra jellemző, speciális része az ezüsthártya, amely mint egy tükör, a beeső fényt visszaveri az ideghártya érzéksejtjeire.

1. A kétéltűek általános jellemzése A kétéltűek a gerincesek evolúciós fejlődése során elsőként jelentek meg a szárazföldön.
2. A fényérzékelés fejlődése
3. Szemészeti kérdések a háziorvos gyakorlatában

Az ideghártya retina a szemgolyó legbelső rétege, amelyben a fényérzékeny elemek a pálcikák és csapok vannak. A pálcikák és csapok érzékelő része a fénybelépéssel ellentétesen, tehát az ezüsthártya felé fordul inverz szem. A halak közelre jól látnak és színeket is képesek megkülönböztetni. Mivel szemeik a fej két oldalán helyezkednek éleslátás kétéltűeknél, látótereik alig vagy egyáltalán nem fedik egymást, térlátásuk nincsen.

Szemeik külön is mozgathatók. A kétéltűek Amphibiaközelebbről a békák Anura szemének felépítése hasonló a éleslátás kétéltűeknél és általában a gerincesek szeméhez. A halak szemétől annyiban különbözik, hogy alkalmazkodik a szárazföldi látási viszonyokhoz: a szem nyugalmi állapotban a távoli tárgyakat látja élesen.

Ennek megfelelően a szaruhártya domború, a szemlencse kettősen domború, éleslátás kétéltűeknél nem gömb alakú, mint a halakban. A sarlóalakú nyúlvány és az ezüsthártya hiányzik. Az akkomodáció itt is a szemlencse helyének változtatásával történik, de nem a sarlóalakú nyúlvány, hanem az érhártya egy speciális izma segítségével.

Közeli tárgyak megfigyelésekor a lencse itt előrefelé, a szaruhártya felé mozdul el.